A mai ebédem

Ez ugyan nem kölesből készült, mert tegnapról barna rizs maradt, de azért megosztom Veled, hogy mi látható a képen. :)










Volt a hűtőmben egy kis padlizsán (kb. 15 dkg), azt megpucoltam és felszeleteltem, kevés olajon megpirítottam, Himalája sóval és borssal, majd rádobtam két marék zöldborsót, és azzal is összepirítottam pár perc alatt. Nyomtam rá egy kis fokhagymát, majd 1 dl tejszínnel felöntöttem az egészet (ezt persze lehet helyettesíteni kókusztejszínnel, zabtejszínnel, stb.) és összeforraltam, majd beletettem két marékkal a tegnapi maradék barna rizsből. A tetejére snidlinget és medvehagymát szórtam bőven (a képen már összekevertem...). Fincsi lett nagyon!

Bemutatkozik az én kedvencem: a KÖLES

Itt az ideje, hogy rátérjek az egyes gabonák részletesebb ismertetésébe. Önző, de talán nem megbocsáthatatlan módon az én kis kedvencemmel kezdem, ez pedig a köles. Azt hiszem, a köles hallatán még ma is sokaknak eltorzul az arcuk, vagy kérdőn pillognak rám, hogy az mi is (amikor ismertetem a diétás lehetőségeket...). Pedig a köles bizonyítottan az egyik legfontosabb gabona, legfontosabb étel volt, még/már a Honfoglalás idejében is. Egyes történészi kutatások szerint a köles, vad formában minden gabona őse lehetett, ami mindig ellátta az embert gabonával, még az ekés földművelés előtt is. A köleskását nem csak az alacsonyabb rangúak, szegényebbek fogyasztották, hanem az úri lakomák asztalán is alapvető eleség volt. Kis hazánkon túl Európa más országaiban is fontos szerepet töltöttek be ezek a kis golyócskák az étkezésben... és olykor nem csak az érkezésben, hanem a történelemben, háborúkban is, mivel jó eltarthatósága miatt akár 20 évig is fogyaszthatók maradtak a szemek (ld. Velence, 1378. - ahol a város a raktáraiban őrzött kölesnek köszönhetően menekült meg az éhezéstől az ostrom alatt). Élettani szempontból... A köles ellátja szervezetünket szénhidrátokkal, zsírokkal és fehérjékkel. A szénhidrát alatt elsősorban keményítőt kell érteni, a fehérjetartalma pedig magasabb, mint a többi gabonáé. Ezen kívül értékes vitaminokat (A-vitamin, B-vitaminok elsősorban), valamit ásványi anyagokat, nyomelemeket (a legfontosabbak: vas, fluor, foszfor, magnézium, szilícium) is tartalmaz. Nem tartalmaz glutént, tehát az erre érzékeny egyének is bátran fogyaszthatják. Értékes aminosavakkal látja el a szervezetet. Elsősorban sok metionin és cisztein van benne, amik segítik a máj regenerálódását, tehát a köles fontos részét képezheti a májbetegek diétájának. Ezen kívül a szokásos éves, tavaszi salaktalanításkor is feltétlenül fogyasszuk, pontosan a fent említett, májra való pozitív hatása miatt. Tisztító, emésztést serkentő, idegnyugtató, tápláló, roboráló, frissítő-serkentő hatású táplálék, tehát fizikai és szellemi/pszichés fáradtság esetén, lábadozáskor, várandósság és szoptatás idején, különböző emésztési problémák és emésztőrendszeri gyulladások esetén is fogyasztható. A kölesben még egy fontos hatóanyag is megtalálható, ez pedig a szalicilsav, amit a fűzfakéreg hatóanyagaként már ismerhetünk (láz- és fájdalomcsillapító hatású). A szalicilsav javítja a lép és a hasnyálmirigy működését, erősíti a hajat és a körmöket, valamint a fogakat is. A köles sokféleképpen felhasználható: köretként (hasonlóan főzve, mint a rizst, csak kétszeres vízben), levesbetétként, krémlevesekhez krumpli helyett, sűrítőanyagként, gabonafasírtként, salátának, stb. Én pl. ma köleses-vargányás krémlevest csináltam. Én most egy édes köles receptet osztok meg Veled.
Kölespuding:
100g kölespehely
200g friss gyümölcs (évszaknak megfelelő - de ha minden kötél szakad, akkor a Nagyi befőttjéből)
100g natúr joghurt
1dl áfonyalé
1dl almalé
fenyőmag
1 csipet só
ízlés szerint méz, vagy nyírfacukor (ez elhanyagolható...)

Egy serpenyőben, szárazon pirítsuk meg a kölespelyhet pár perc alatt, majd a tűzről levéve hagyjuk kicsit hűlni. Ezalatt aprítsuk fel a gyümölcsöket kis kockákra, majd adjuk is hozzá a pirított kölespehelyhez az áfonyalével és a csipet sóval, valamint az "opcionális" édesítővel (méz, nyírfacukor) együtt. Ezután öntsük fel a keveréket annyi vízzel, amennyi épp ellepi a keveréket, majd főzzük nagyon kis lángon negyed órán át. A tűzről levéve öntsük hozzá a joghurtot és az almalevet, keverjük jól össze. Tegyük kis tálkákba, szórjuk meg a fenyőmaggal (érdemes megpirítani!), és jól hűtsük le tálalás előtt.

Amint készítek saját fotót, kicserélem a képet. :)

A gabonáról általában

A gabonafélék még manapság is az emberiség egyik fő táplálékát jelentik világszerte, annak ellenére, hogy a "fejlett" országokban szinte teljesen elfelejtették használni ezt a nagyon értékes élelemforrást, és majdnemhogy teljesen száműzték az étlapról az elmúlt száz évben. A legismertebb gabonafélék hazánkban talán a búza, rozs, kukorica, rizs. Ezekből kaphatunk kenyeret, lisztet, stb. A magyar ember táplálkozásával nem az a baj elsősorban, hogy sok szénhidrátot, hanem, hogy sok FINOMÍTOTT szénhidrátot fogyaszt. A gabonát minden értékétől megfosztva használja (fehér liszt, fehér kenyér, fényezett rizs, stb.). Pedig ezeket az értékes gabonákat teljes értékűként is változatos módon, minden ételhez, évszaktól függetlenül el lehet készíteni. Tudatosan hozzá kell szoktatni magunkat és a családot, hogy nem csak a fehér rizs, a krumpli vagy a tészta, a nokedli létezik köretként, hanem a barna rizs, a köles, a hajdina (pohánka), az árpa, a zab, a búza (bulgur, kuszkusz) és az amaránt is (ez utóbbi talán kevésbé ismert). A gabonák az ember táplálkozásában kiváltságos elemként a első helyre kerültek (zöldséggel és gyümölccsel egyetemben), ezzel szemben hús ritkábban volt az asztalon, még a régi kultúrákban is. A gabonák fehérjetartalma kiegészítve a hüvelyesekkel kielégítette az emberi szervezet fehérjeigényét (emellett az ásványi anyag igényét is, hiszen régen nem választották szét ezeket a részeket). Sajnos azonban a civilizációnk fejlődése teljesen rossz irányba terelte a gabonák felhasználásának folyamatát, és az egyre több és tökéletesebb finomítási eljárásokkal alig egy évszázad alatt teljesen lealacsonyította e táplálékok értékeit. Szerencsére a mai tudatos táplálkozási tendencia kezdi újra felfedezni, vagy inkább elterjeszteni széles körben a gabonák fogyasztását. A mai világban, a mai termesztési technikák miatt egy érdekes helyzetet meg kell azonban említeni a teljes őrlésű gabonákkal kapcsolatban: a modern mezőgazdaság a földművelésben bevezette a kémiai összetételű, nagy mennyiségben alkalmazott fertőtlenítő- és irtószerek használatát. Ezért a gabonák elkerülhetetlenül tartalmaznak mérgezőanyag maradványokat, amik a gabonaszemek héjában tárolódnak el leginkább. Tehát, ha a teljes őrlésű liszteket, kenyereket választjuk eleségül, akkor ez esetben érdemes ellenőrzött biogazdálkodásból származó termékeket vennünk.

Folytatás

Kedves Blogolvasó!

Jókora kihagyás után most újra írok erre a blogra is.
Az elkövetkezendő pár bejegyzésben a gabonákról, gabonafélékről lesz szó. Mindezt annak apropóján írom, hogy a böjti időszakban, de bármikor máskor is a hozzám fordulók nagy részének egy speciális diétát és annak variációit javasolok, amelynek szerves részét képezik a gabonafélék. Itt most NEM a kenyerekre, tésztákra gondolok, hanem konkrétan a gabonamagvakra, finomítás, fehérítés, csiszolás, fényezés, stb. nélkül, és az azokból készült ételekre. Az egyes gabonák bemutatása után recepteket is olvashatsz majd, amelyek megkönnyítik a munkádat a konyhában, és színesebbé teszik a vegán étlapot a böjti időszak alatt. Szívesen venném vegetáriánus olvasóim saját receptjeit is, amiket (esetleg fényképpel együtt) megjelentetnék az oldalon.