Itt az ideje, hogy rátérjek az egyes gabonák részletesebb ismertetésébe. Önző, de talán nem megbocsáthatatlan módon az én kis kedvencemmel kezdem, ez pedig a köles. Azt hiszem, a köles hallatán még ma is sokaknak eltorzul az arcuk, vagy kérdőn pillognak rám, hogy az mi is (amikor ismertetem a diétás lehetőségeket...). Pedig a köles bizonyítottan az egyik legfontosabb gabona, legfontosabb étel volt, még/már a Honfoglalás idejében is. Egyes történészi kutatások szerint a köles, vad formában minden gabona őse lehetett, ami mindig ellátta az embert gabonával, még az ekés földművelés előtt is. A köleskását nem csak az alacsonyabb rangúak, szegényebbek fogyasztották, hanem az úri lakomák asztalán is alapvető eleség volt. Kis hazánkon túl Európa más országaiban is fontos szerepet töltöttek be ezek a kis golyócskák az étkezésben... és olykor nem csak az érkezésben, hanem a történelemben, háborúkban is, mivel jó eltarthatósága miatt akár 20 évig is fogyaszthatók maradtak a szemek (ld. Velence, 1378. - ahol a város a raktáraiban őrzött kölesnek köszönhetően menekült meg az éhezéstől az ostrom alatt). Élettani szempontból... A köles ellátja szervezetünket szénhidrátokkal, zsírokkal és fehérjékkel. A szénhidrát alatt elsősorban keményítőt kell érteni, a fehérjetartalma pedig magasabb, mint a többi gabonáé. Ezen kívül értékes vitaminokat (A-vitamin, B-vitaminok elsősorban), valamit ásványi anyagokat, nyomelemeket (a legfontosabbak: vas, fluor, foszfor, magnézium, szilícium) is tartalmaz. Nem tartalmaz glutént, tehát az erre érzékeny egyének is bátran fogyaszthatják. Értékes aminosavakkal látja el a szervezetet. Elsősorban sok metionin és cisztein van benne, amik segítik a máj regenerálódását, tehát a köles fontos részét képezheti a májbetegek diétájának. Ezen kívül a szokásos éves, tavaszi salaktalanításkor is feltétlenül fogyasszuk, pontosan a fent említett, májra való pozitív hatása miatt. Tisztító, emésztést serkentő, idegnyugtató, tápláló, roboráló, frissítő-serkentő hatású táplálék, tehát fizikai és szellemi/pszichés fáradtság esetén, lábadozáskor, várandósság és szoptatás idején, különböző emésztési problémák és emésztőrendszeri gyulladások esetén is fogyasztható. A kölesben még egy fontos hatóanyag is megtalálható, ez pedig a szalicilsav, amit a fűzfakéreg hatóanyagaként már ismerhetünk (láz- és fájdalomcsillapító hatású). A szalicilsav javítja a lép és a hasnyálmirigy működését, erősíti a hajat és a körmöket, valamint a fogakat is. A köles sokféleképpen felhasználható: köretként (hasonlóan főzve, mint a rizst, csak kétszeres vízben), levesbetétként, krémlevesekhez krumpli helyett, sűrítőanyagként, gabonafasírtként, salátának, stb. Én pl. ma köleses-vargányás krémlevest csináltam. Én most egy édes köles receptet osztok meg Veled.
Kölespuding:
100g kölespehely
200g friss gyümölcs (évszaknak megfelelő - de ha minden kötél szakad, akkor a Nagyi befőttjéből)
100g natúr joghurt
1dl áfonyalé
1dl almalé
fenyőmag
1 csipet só
ízlés szerint méz, vagy nyírfacukor (ez elhanyagolható...)
Egy serpenyőben, szárazon pirítsuk meg a kölespelyhet pár perc alatt, majd a tűzről levéve hagyjuk kicsit hűlni. Ezalatt aprítsuk fel a gyümölcsöket kis kockákra, majd adjuk is hozzá a pirított kölespehelyhez az áfonyalével és a csipet sóval, valamint az "opcionális" édesítővel (méz, nyírfacukor) együtt. Ezután öntsük fel a keveréket annyi vízzel, amennyi épp ellepi a keveréket, majd főzzük nagyon kis lángon negyed órán át. A tűzről levéve öntsük hozzá a joghurtot és az almalevet, keverjük jól össze. Tegyük kis tálkákba, szórjuk meg a fenyőmaggal (érdemes megpirítani!), és jól hűtsük le tálalás előtt.
Amint készítek saját fotót, kicserélem a képet. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.